Köszöntő

„A békemenet az összefogás diadala. Még soha ennyien nem mozdultak meg egy felkiáltásra az ország, az elsöprő többség által választott kormány, az alkotmányos vívmányok és Orbán Viktor védelmében. Megszólaltak tengerentúli magyar szervezetek, megmozdult a Kárpát-medencei magyarság...

Magyarország nem csupán ledobta magáról a gyarmati lét rabszolgaláncait, hanem példát mutatott Európa népeinek a válság megoldására is. Az emberek szerte az egész országban ezt értették meg és érezték át. Felfogták, hogy a bukásától rettegő globális hatalom bármire hajlandó, hogy pozícióját megvédje, s ha kell, letiporja Magyarországot. És ezt nem hagyják.

Ahogy erősödött a támadások hevessége, úgy nőtt az ellenállás akarata.
2012 azonban nem 1956 volt. Inkább a válasz rá. A magyar néplélek pontosan ugyanúgy, ugyanolyan csodálatos egyöntetűséggel szólalt meg, mint akkor. Akkor se központi utasításra mentek ki az utcára az emberek, ahogy ezúttal is spontán indult el a folyamat. A cél mindkét esetben ugyanaz volt: önrendelkezés és igazság.”